Bernadett fogalmazhatunk úgy, hogy gyakorlatilag belenevelkedett a közigazgatásba.
Apukám képviselő volt, az édesanyám pedig a helyi önkormányzatnál dolgozik mióta az eszemet tudom.
A közigazgatás területe pedig nemcsak tetszett neki és magával ragadta, hanem a személyiségéhez is teljesen passzol, ugyanis szereti a szabályokat.
A főiskola után 3 hónapot töltöttem az Egyesült Államokban, de miután hazatértem célirányosan az államigazgatás felé vettem az irányt és 14 évig szinte ugyanazon a területen dolgoztam a Kormányhivatalnál.
Korábban is találkozott már a Soproni Szociális Intézménnyel, csak akkor „ellenőr” szerepben látogatta meg telephelyeinket.
A Kormányhivatalnál a megyében lévő (Győr-Moson-Sopron megye) szociális intézményeket ellenőriztem, így a Soproni Szociális Intézményben is megfordultam többször. Mondhatom, hogy az intézmény már akkor egy kicsit a szívem csücske lett.
Úgy fogalmazott, hogy ugyan mindig kiemelt helyen volt számára a Soszi, de korábban nem gondolta volna, hogy egyszer ez az intézmény lesz a munkahelye. Ehhez hozzájárult, hogy szüksége volt a váltásra, azonban Bernadett úgy érezte, hogy nem akar teljesen új, számára bizonytalan területet kipróbálni. Akkoriban a magánéletében is gyökeres változás történt, így bevallása szerint a lehető legjobbkor jött számára a lehetőség a Soszinál.
Fél évvel ezelőtt kezdtem a Soproni Szociális Intézménynél dolgozni, de akkor még csak külsős szakértőként. Ez idő alatt keresett meg az igazgató, Péli Nikoletta azzal, hogy főállásban is alkalmazna, mert szüksége lenne egy általános igazgató-helyettesre, és egy szakmai vezetőre is.
Bernadett sokat gondolkozott azon, hogy éljen-e a felajánlott lehetőséggel. Attól tartott, hogy ki kell lépnie a komfortzónájából. Végül mégis igent mondott az állásra.
Akarni nagyon akartam, de a külső dolgok befolyásoltak, mint például az utazás. Viszont beláttam, hogy a Kormányhivatal mellett a külsős munka a Soszinál együtt nagyon sok. Rájöttem, hogy a kettőt együtt hosszútávon nem fogom tudni csinálni, a kihívás pedig jobban motivált annál, minthogy a bizonytalanság vezéreljen a döntésemnél. Így elvállaltam a munkát. Most többek között az én feladatom az, hogy a Soproni Szociális Intézmény a jogszabályoknak megfelelően működjön.
Úgy fogalmazott, hogy szakmai vezetőként nagyon alaposnak kell lennie: Ez nem is esik nehezére, ugyanis magával szemben maximalista.
Én mindenről tudni akarok, és mindennek utána is nézek. Az a legnagyobb kihívás, hogy próbáljunk a lehető legkevesebb hibával működni.
Ez a fajta alaposság elképesztően időigényes, viszont napról napra érzem, hogy ez által többet tudok és ez nagyon jó érzés.
Igazgató helyettesként viszont egészen más feladatokkal kell szembenéznie.
Ugyan jogszabályokat nem kell olvasnom az igazgató-helyettesi munkakörhöz, de az emberekkel való kommunikációt tanulnom kellett, és azt, hogy mihamarabb kialakítsak egy egészséges bizalmat. Nekem nagyon szimpatikus a csapat és az, hogy befogadóak, ezért lendületesen folyik a munka.
Mikor elvállalta a munkát azt gondolta, hogy tréningekre kellene járni, mert jó vezető akar lenni.
Most úgy gondolom, hogy ezek biztosan nagyon hasznok lehetnek, de igazán jó vezető csak évek alatt válik valakiből, méghozzá tapasztalatok útján. Én ezt még csak tanulom, de úgy látom, hogy az egyik titok az őszinteség, a másik pedig a nyitottság.
Demokrácia, tisztelet és jó hangulat – ezekkel a szavakkal jellemezte az igazgatóság és az egész intézmény légkörét. Ugyan rövid ideje erősíti a csapatot, de minden nap végén sikerélménnyel csukja be maga mögött irodája ajtaját.
Minden nap pozitív, ha csak arra gondolok, hogy minőségi munkát végzek, vagy például arra, hogy a kollégák mennyire energikusak. Ez feltölt. Mondhatom úgy, hogy a Soproni Szociális Intézmény annyira nem „vonalas” intézmény.
Bernadett úgy fogalmazott, hogy intézményünk vevő az újdonságra, kreativitásra. Jó példa erre az is, hogy több dolgozónk is tanulmányi szerződéssel képezi magát, illetve folyamatosak az újító ötletek.
