Dorottya idén februárban került a Soproni Szociális Intézményhez, miután kisfia megkezdte az óvodát. Az mondta, az állás gyakorlatilag szembe jött vele, és azonnal igent mondott. Most az Ikva Idősek Otthonában terápiás munkatárs.
- Nem tudom megmondani pontosan, hogy miért az idős emberek mellett kötöttem ki. Talán ők állnak hozzám a legközelebb. Ezt csak szívvel lehet csinálni, és másképp nem is érdemes. Én általuk töltődök vissza, még a nehezebb napokon is.
Terápiás munkatársként az is a feladata, hogy az idős otthon lakóit mind szellemileg, mind fizikailag szinten tartsa. Ezért ő tervezi meg az időseknek szánt foglalkozásokat.
- Mindig lakóközösségre kell szabni ezeket a foglalkozásokat. Sokszor előfordul, hogy két, három féle programmal kell készülni egy alkalomra, mert nem tudhatom, hogy például a fix csapat mellé melyik idős szeretne csatlakozni. Tehát, lehet, hogy én kiírok valamit, mondjuk egy vetélkedőt, de ha a csapat nem olyan, vagy nem szeretnének játszani, akkor kell, hogy legyen b vagy akár c tervem is.
Sokszor újdonságokkal lepi meg a nyugdíjasokat, mert nagyon fogékonyak az innovációra. Ezért pedig a bentlakók hálásak. Dorottya rengeteg pozitív visszajelzést kapott az elmúlt hónapokban.
- Nagyon szeretik a vetélkedőket, kvízeket, tornákat – ez nálunk a szentháromság. Délutánonként pedig mozizni szoktunk vagy éppen egy izgalmas előadót fogadunk. Mindig változtatok egy kicsit, de azért vannak állandó programok is. Havonta egyszer kávéházat rendezünk, azt kifejezetten imádják a lakóink.
Dalárda – mert ilyen foglalkozás is van az Ikva Idősek Otthonában. Ilyenkor együtt énekelnek, nótáznak a nyugdíjasok. A dalok listáját pedig Dorottya állítja össze.
- Menet közben az udvaron vagy a folyosón sokszor kapok el egy-egy mondatot vagy dalcímet, és azt azonnal felírom, hogy kedveskedjek nekik. Nagyon fontos, hogy érezzék, hogy fontosak és szeretve legyenek.
Kijelenthető, hogy a József Attila utcai épületben családias a hangulat, légkör. Viszont vannak olyan idősek, akik nem tudnak részt venni a csoportos foglalkozásokon, de őket sem hagyják magukra a dolgozók.
- Általában a demensekkel például jobban működnek az egyéni foglalkozások. Szobán belül, otthonos légkörben. Aki viszont ágyhoz kötött arra is gondolnom kell. Nekik rendszeresen éneklünk, beszélgetünk velük és sokszor felolvasunk nekik. Ezeket hívjuk egyéni foglalkozásoknak, amik szintén naponta vannak.
Dorottya úgy fogalmazott, az ő szívéhez a demens idősek állnak a legközelebb. Őket viszont nehezebb foglalkoztatni.
- Őket nagyon sokszor elég, ha csupán csak szeretjük. Ha szeretettel, odaadással fordulunk hozzájuk, akkor nagyon sok mindenbe bele lehet őket vonni. Az ingerek, amik a foglalkozásokon érik őket sokszor jobban megragadnak bennük, mint gondolnánk. Az élmény, amit akkor megélnek úgy gondolom, hogy építi őket.
A dolgozóknak pedig fontos, hogy szellemileg is frissen tartsák az időseket. A sok beszélgetés alatt pedig jól megismerik egymást, az utolsó rigolyákig.
- Iszonyatos tapasztalatuk van minden téren, az összes lakónak. Ezért csak tisztelni lehet őket, és úgy gondolom, hogy engem ők folyamatosan tanítanak. Ezzel pedig a tudtukon kívül feltöltetnek, építenek engem.
Vannak olyan lakók, akik ugyan minden foglalkozáson ott vannak, viszont nem aktív résztvevők. Inkább fogalmazzunk úgy, csak megfigyelnek. Dorottyát az egyik ilyen nyugdíjas nemrég azonban nagyon meglepte.
- A kézügyességes feladatokat teljesen elutasította a betegségéből kifolyólag, de a többibe sem szeretett volna beszállni. Valahogy viszont sikerült elérnem nála, hogy egyre többet veszi például a ceruzát a kezébe, így egyre jobb és szebb a finom mozgása. Azt fontos tudni, hogy én nem erőltetek senkinek, semmit, így hatalmas dolognak tartom, hogy a lakónk magától döntött úgy, hogy részt vesz a foglalkozásokon.
Az otthonban lakók igazi közösséget alkotnak, mindig figyelnek és vigyáznak egymásra. Ez a dolgozóknak is köszönhető, hiszen igyekeznek a lehető legotthonosabb légkört kialakítani a József Attila utcában.
- Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjasok felnőtt emberek, önálló akarattal. Nekik pedig ez az otthonuk, és a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat.
Ebben az idősek is segítőkészek, hiszen sokszor fordul elő, hogy közösen mennek sétálni, vagy fagyizni. Néha azonban vannak kéréseik is.
- Mondtam nekik júliusban, hogy szabadságra megyek. Kérdezték, hogy hova utazok. Elmondtam nekik, hogy a családommal Horvátországba megyünk nyaralni, és viccesen hozzátettem, hogy majd beszámolok róla, ha hazaértem. Ők ezt komolyan vették, és kérték, hogy tartsak nekik majd egy élménybeszámolót. Én pedig több fotót, videót is készítettem kifejezetten nekik, hogy megosszam velük az élményeimet. Nekem ez nem volt plusz teher.
Emberileg és értékrendben is fejlődik az ember ebben a hivatásban – ezt vallja Dorottya.
- Elengedhetetlen a türelem, a rugalmasság az idősek mellé, ahogy a hivatástudat is. De a kreativitás és például az értő hallgatás is nagyon fontos.
Dorottya azt mondta, ezt a hivatást csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, ahogy stabilitás is kell hozzá. Az életnek ugyanis van egy rendje, amit senki sem tud felborítani. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlással ugyan mindig nehéz szembenézni, de ez a hivatásuk része, ahogy az is, hogy a lakókat átsegítsék a gyászon.
